Rewrite the stars...(16+)
Rewrite the stars Amikor az első defekt 8 évesen beüt (május 28): A lábaim alatt tócsába gyűlt vízre összpontosítottam. Szorosan behunytam a szemeimet… „Nincs ott, nincs”.. Mantraként szajkóztam magamban a tagadást. Aztán kinyitottam a szemem, és valóban nem volt ott. Nyoma sem volt a lábamon lévő folyamatosan lecsurgó folyadéknak. Megkönnyebbültem. Az elmém újra becsapott, de legalább megúsztam az óvónő rosszalló tekintetét ezúttal. Már nem voltam olyan kicsi, hogy ne tudjam, bepisilni csak a rossz gyerekek szoktak, de azért velem is előfordult még néha. Ebből tudtam a rosszaságot bármennyire is próbáljuk magunkból kinevelni -hogy az óvónő néha minket is megdicsérjen- a rosszaság maradandó és én bizony rossz gyerek voltam. Anya is mindig ezt mondta. Főleg akkor, ha Lou-val beszéltem. A húgom alig 5 éves és egy igazi energiabomba már most, ám mivel kerekesszékben ragadt egy baleset során az anyu otthon tanítgatja, és emiatt azt sem szereti, ha Lou-t megpörgetem a székke...
