Sorskeringő [1/3]-Különös sodrású ár
Valse Destin
Special Stream
Jungkook szemszöge:
Azután:
A menedzser vett rá. Én nem helyeseltem. Már a legelső perctől kezdve elleneztem az egészet. A legtöbb ember mégis kíváncsi volt rá, és az igazat megvallva engem is vonzott valamilyen szinten ez az őrültség. "A végén úgyis kiderül, hogy ez az egész egy humbug, nem?" -Ezt hajtogattam magamban, mikor beléptem az ajtón.
Sejtelmem sem volt mit veszíthetek. Mit vesztettem. Hogy végül mindent elvesztek. Félreértés ne essék a státuszom a helyén van, a csapat együtt, valami mégis megváltozott. Én változtam meg. A szívem. Már nem érdekel semmi, senki. Vagyis... Van, aki érdekel, de őt nem érdeklem. A DNS-ünk elfordult egymástól, a köztünk lévő kapcsot ő törte meg. Most pedig itt álltam, készen a végére, mielőtt újra elveszik, ami megmaradt.
Azelőtt:
Esett az eső. Erre az egyre pontosan emlékszem. Valósággal szakadt. A skacok a kanapén feküdtek kinyúlva egy hosszú éjszaka után, én keltem fel utoljára. Amint kijöttem a szobámból konfetti hullott az arcomba.
-Mi a...?-köpködtem dühösen, majd felkaptam az első párnát és hozzávágtam V-hez.
-Felébredt Casanova!-vigyorgott rám Jimin a szemöldökét húzogatva.
-Én inkább mondanám kísérleti nyúlnak, mint szerelmes hősnek-rázta meg a fejét Jin, majd nagyot kortyolt a kávéjából. Rap Mon ezt a pillanatot választotta arra, hogy felálljon, hozzám sétáljon és megpaskolja a vállamat:
-Most már te is férfi leszel. Eljött az időd!-mosolygott vadul. Egyre zavartabb lettem.
"Miről beszélnek ezek?" Nem volt alkalmam megkérdezni, mert nyílt az ajtó és belépett a menedzserünk.
-Jungkook, még nem vagy kész? Mondtam a srácoknak, hogy keltsenek fel hamar, mert mennünk kell-halkan szitkozódott, én azonban még mindig semmiről sem tudtam. A srácokra meredtem dühösen, készen arra, hogy a szívatásukért még több párnát zúdítsak rájuk, de Sejin már terelt is a fürdő felé:
-Fürödj le, és fújd be magad parfümmel! Nem mehetsz kócosan, bűzölögve egy találkozóra, csak azért mert hajnalban nem volt erőtök letusolni.
-Fürödj le, és fújd be magad parfümmel! Nem mehetsz kócosan, bűzölögve egy találkozóra, csak azért mert hajnalban nem volt erőtök letusolni.
-Hyung, milyen találkozó? Ma szabadnapunk van-motyogtam leverten, de nem tiltakozhattam tovább, mert rám csukta az ajtót, mielőtt még válaszolt volna.
Miközben levetkőztem, hallottam, ahogy Sejin összeszidja és rendet tetet a fiúkkal. Diadalittasan csuktam be a tus ajtaját, de még mindig ott kavargott a fejemben, hogy vajon miféle találkozón kell részt vennem a szabadnapomon.
Miközben levetkőztem, hallottam, ahogy Sejin összeszidja és rendet tetet a fiúkkal. Diadalittasan csuktam be a tus ajtaját, de még mindig ott kavargott a fejemben, hogy vajon miféle találkozón kell részt vennem a szabadnapomon.
Moira szemszöge:
A tesóm tehet róla. Még csak nem is tudtam róla. Aztán jött a levél és a családban mindenki máshogy fogadta:
Anya: -Jesszus, Moira! Ugye elhozod majd ide? Be kell mutatnod!
Apa: -Csak ne legyen egy anyámasszony katonája. Ha rosszul bánik veled..-nyomott a kezembe egy paprikaspray-t. Vonakodva, de elvettem. Tudtam, hogy nincs az az isten, hogy én elmenjek találkozóra egy vadidegennel, akivel orvosok sorsoltak össze a DNS-em alapján.
A nővérem: -Gondolj úgy erre, mint egy lehetőségre! Csak egy kísérlet! A kórházban az mondták, hogy kell nekik pár önkéntes, és tudták, hogy van két húgom. Megkérdezték érdekel-e. Én pedig igent mondtam, na, ne duzzogj már! Jól is elsülhet, ha meg mégsem, akkor hívj fel és leállítom az egészet. Látnod sem kell utána a férfit, csak adj neki egy esélyt!
A húgom: -Moira, akkor most már nem lesz időd játszani velem? Anyuék azt mondták lesz egy nagybátyám, de nem szeretném. Nem maradnál itthon?-a szívem összeszorult az 5 éves húgom miatt. Liv valószínűleg elhitette vele, hogy többé nem lesz időm rá, de erről szó sem lehet.
Lefektettem pár szabályt az egyeddel kapcsolatban. Magamban csak egyednek hívom, mivel semmit sem tudok róla, csak azt hogy él és hogy a DNS-ünk fura módon össze van kapcsolódva.
Tehát a szabályaim:
- Nincs erőszak! (Ez felettébb fontos. Ha nem akarja, hogy fejbe verjem a paprikaspray-vel, akkor jobb, ha tudja, hogy merre hány méter)
- Ha parancsolgat nekem, befejeződik a kísérlet.
- Én vagyok a főnök. Tehát ha nem tetszik valami, akkor otthagyom.
- Ha túl nagy a korkülönbség, akkor nem vállalom. Visszalépek.
- Ha az első talin a telójára ragad, akkor vége az egésznek.
- Ha sekélyes, bunkó , aki a haverjaival dumál ki egy csajt, majd megcsalja azt, akkor bye-bye, adios, au revoir, stb.
A találkozón aztán minden megváltozott. A szabályaimat kivághattam a kukába. Én érkeztem elsőnek, az orvos arcán átsuhant valami, ami röpke pillanatok alatt eltűnt:
-Maga...
-Találkoztunk már, azt hiszem. A nővérem ajánlott be, aki asszisztensként dolgozik, Moira vagyok-nyújtottam a kezem, ő pedig zavartan megrázta. Ismertette velem a DNS általi pártalálási kísérletüket. Elég hihetetlennek hatott az egész. Mégis ott ültem és két DNS-t elemezgettünk az orvossal. A szavak csak félig jutottak el hozzám. Orvosi szakkifejezésekkel dobálózott, amiktől hamar megfájdult a fejem. Egyre csak néztem az ábrákat, majd megszédültem.
-Maga...
-Találkoztunk már, azt hiszem. A nővérem ajánlott be, aki asszisztensként dolgozik, Moira vagyok-nyújtottam a kezem, ő pedig zavartan megrázta. Ismertette velem a DNS általi pártalálási kísérletüket. Elég hihetetlennek hatott az egész. Mégis ott ültem és két DNS-t elemezgettünk az orvossal. A szavak csak félig jutottak el hozzám. Orvosi szakkifejezésekkel dobálózott, amiktől hamar megfájdult a fejem. Egyre csak néztem az ábrákat, majd megszédültem.
-Kisasszony, jól van?-nézett rám aggódva az ősz doktor.
-Természetesen, csak tudja ez egy kicsit... Hogy is mondjam... hihetetlen. A DNS-ünk teljesen más és mégis... Kiegészítjük egymást genetikailag. Megkérdezhetem a másik DNS hordozójának a nevét?-ráncoltam a homlokomat, miközben a fejem egyre jobban nyomott.
-Sajnálom, de nem adhatok ki ilyen információkat, de a mai találkozón elvileg megismerhetik egymást,ha a másik hordozó is megjelenik.Önök a mi második párosunk. Gondolhat erre kísérletként, amivel az orvostudományt elősegíti, de akár gondolhat rá úgy, mint egy kalandra. Elvégre ez a kísérlet elsülhet jól is. A magánéletükbe nem kívánunk részletesen beleásni, csak vezessenek egy naplót arról, hogy mi is történik önök között-nyomott a kezembe 2 kisebb könyvet.
-Ez megnyugtató, hogy nem kell kamerák előtt feltárnom az éle....-kezdtem bele, de nem fejezhettem be, mert 2 alak viharzott be az ajtón, majd erőlködve próbálták becsukni az ajtót. Kívülről kattogtak a kamerák és egy-két mikrofon is felbukkant. Amint az ajtó becsukódott, idegesen meredtem a srácra, aki az ajtónak döntötte a fejét, majd mélyeket lélegezve, lehunyt szemekkel elmosolyodott.
A másik alak sietve kért elnézést az orvostól, majd hozzám lépett:
A másik alak sietve kért elnézést az orvostól, majd hozzám lépett:
-Maga lenne?-az ajkain huncut mosoly játszott. Hozzám képest 8-9 évvel idősebbnek tűnt. Lopva végigmért a fejem búbjától a lábujjamig. Tekintete elidőzött a mellkasomon, de nem szóltam egy szót sem.
A másik, földön kuporgó srác 1-2 évvel fiatalabbnak tűnt. Az arca ismerősnek tűnt, de nem tudtam honnan. Csak egy olyan arcnak tűnt, amit sokat lát az ember. Egyikőjük sem volt az az eszményi kép, amit vártam. Az előttem kezet nyújtó férfira néztem:
A másik, földön kuporgó srác 1-2 évvel fiatalabbnak tűnt. Az arca ismerősnek tűnt, de nem tudtam honnan. Csak egy olyan arcnak tűnt, amit sokat lát az ember. Egyikőjük sem volt az az eszményi kép, amit vártam. Az előttem kezet nyújtó férfira néztem:
-Szóval Ön lenne az és ő pedig bizonyára az unokaöccse?-próbáltam kényszeredett vigyoromat rendezett mosollyá simítani.
-Oh, dehogy. A nevem Sejin. Én vagyok a menedzsere a BTS-nek. Jungkook-ot nem hiszem, hogy be kell mutatnom-mutatott a még mindig mozdulatlan srácra. BTS... Jungkook.. Hát persze, hogy az életem nem ismeri azt, hogy normális mederben folyás. Nem elég, hogy itt ez a kísérlet, még egy szépfiút is sikerült kifognom magamnak. Gratulálok, Moira! Üdv a kész átverésben!
-Jungkook, ha volnál szíves...-lépett mellé, majd segített neki felállni. A srác leporolta magát, majd a kezét nyújtotta.
-Elnézést, de hol vannak a kandi kamerák?-bámultam bambán a srác kezére. A menedzser elmosolyodott, majd így válaszolt:
-Miféle kandi kamerák?
-Tudja, hogy ez csak egy vicc, és épp át akarnak verni. Szellemes, de már láttam ilyesmit-forgattam meg a szemeimet, mikor a srác megcsóválta a fejét. Nem mondott semmit, csak továbbra is ott lógatta a kezét előttem. Megráztam a kezet, figyelve arra, hogy a kézfogásom elég erős legyen, hogy már az elején tisztázzuk az erő viszonyokat. Meglepetésemre belecsípett a kezembe.
-Elnézést, de hol vannak a kandi kamerák?-bámultam bambán a srác kezére. A menedzser elmosolyodott, majd így válaszolt:
-Miféle kandi kamerák?
-Tudja, hogy ez csak egy vicc, és épp át akarnak verni. Szellemes, de már láttam ilyesmit-forgattam meg a szemeimet, mikor a srác megcsóválta a fejét. Nem mondott semmit, csak továbbra is ott lógatta a kezét előttem. Megráztam a kezet, figyelve arra, hogy a kézfogásom elég erős legyen, hogy már az elején tisztázzuk az erő viszonyokat. Meglepetésemre belecsípett a kezembe.
-Jeon Jungkook, de nyilván tudod..-a hangja szigorú, éllel és arroganciával teli. Én is hasonló stílusban válaszoltam:
-Kim Moira... De nyilván tudod-csöpögött a hangomból a gúny. Hitetlenkedve meredt rám:
-Mégis honnan tudnám?-húzta fel magát se perc alatt, akár az 5 éves húgom.
-Neked elárulták a nevemet, nem?-válaszoltam ugyanolyan élesen, mint ő. Idegesen megcsóválta a fejét, majd fojtottan válaszolt:
-Képzeld, annyit sem tudok, mint te. A mai napig a kísérlet létezéséről sem tudtam. Sem rólad. Nem tűnsz olyannak, mint vártam, már amennyi időm volt gondolkodni.Akaratlanul is kíváncsi voltam mit várt, de nem árultam el magam. Végignéztem magamon: szakadt farmer, elnyűtt tornacipő, a kedvenc pólóm,mélykék kardigánnal és ugyanolyan kalappal. Befonott haj, fáradt szemek.
-Megnyugtatlak. Te sem tűnsz olyannak, mint vártam-Jungkook teljesen elhűlt, majd a menedzsere felé fordult hosszas káromkodások után.
Jungkook szemszöge:
A doktor lelkesen jegyzetel, míg mi egymást szidjuk kényszeredett mosollyal az arcunkon. Legszívesebben kitépném a papírokat a kezéből és az arcába ordítanék a menedzseremnek, hogy ez a tyúk teljesen őrült. Hogy lehetne éppen Ő az, akit a világegyetem"nekem rendelt"?
Ez teljes elmebaj! Több szívósság szorult bele, mint az antifanokba. Megszorította a kezemet, mintha csak el akarná törni azt és még ezek után képes azt hinni, hogy puszipajtások leszünk? Nincs az a pénz, amiért én Kim Moira-val hajlandó lennék bármit is közösen csinálni. Kiszállok ebből, amilyen gyorsan csak lehet.
-Hyung, egy percre!-vonom félre, majd suttogni kezdek:
-Nem csinálom! Kész idegbaj!
-Jungkook, láttad a kamerákat. Már mindenki tud rólatok. Mostanra már ti vagytok Korea álompárja, akiknek a szerelme a mennyben köttetett. Szerintem aranyos lány, nézz csak rá!-int a lány felé, aki ragyogó mosolyt villant a menedzseremre. Amikor azonban Sejin elfordul, én meglátom a szemében azt is, ami előtte nem volt ott. Bizalmatlanság, antipátia, őrült nőszemély.
-Vagy inkább a pokolban, az orvosok lottózása alapján. Ez az egész abszurd-fordulok vissza hozzá.
-Már eljöttünk. Tegyél egy próbát!
-Tettem, majdnem belehaltam. Tudod milyen erős a kézfogása? Azon se csodálkoznék, ha azt mondanák a dzsungel nevelte. Majdnem eltört a karom. Felfogtad, amit mondok, hyung? -próbálom kimagyarázni magam, de ő minden érvemet visszaveri, ahogy rámutat a beérkező képekre és cikkekre rólunk. Gyorsan átfutom a szalagcímeket, csupa cukormáz. Ebből már nem szabadulok. Tőle már nem szabadulok, sem a visongó rajongóktól és az ütős sztorit megkapó magazinoktól.
Újra ránézek a lányra, aki ezúttal nem figyel rám, hanem az orvostól kérdezget. Az alakja túl vékony, afféle törékeny, aprócska lány, aki manó arcával hamar kitűnik a tömegből, mégis inkább tűnik rejtőzködő alkatnak, ahogy összehúzza magát még kisebbre. A hajfonata lágyan keresztezi az arcát, ajkain kényszeredett mosoly játszik. Nem tűnik egy médiasztárnak. Esélye se lenne egy interjún, tele pletykára éhes firkászokkal.
A menedzseremnek azonban igaza van. Tudnak rólunk, tehát nincs visszaút. Kénytelen leszek legalább egy kis ideig vele lenni, kikészíteni, majd hagyni, hogy szakítson velem, bármennyire is sérti ez a férfiúi büszkeségemet. Utána a csapat hírneve megnövekszik, engem összetört szívű macsóként látnak majd és minden a nyugodt mederben folyik majd, sima ügy. Moira kész idegbaj, nem lesz nehéz 2 hét alatt kicsinálni. Először becsalogatom a csapdába, majd szépen lassan elérem, hogy meg akarjon szabadulni tőlem. Tisztára hogyan veszítsük el a barátnőnket? játék.
-Jól van, eldöntöttem-lépek közelebb Moira-hoz, akinek a szemei kikerekednek, ahogy megragadom a derekánál fogva. A kezem tökéletesen simul vékony derekára. A kardigánja felett is érzékelem bőrének lágyságát. Az ujjaim eljátszanak kicsit a gondolattal, hogy a kardigán alá kerüljenek és hogy a pólója alá juttassam a tenyerem, de végül a kezem a helyén marad:
-Moira, mérlegeltem a helyzetünket, és arra jutottam, hogy menni fog nekünk. Doktor úr, nagyon köszönjük, hogy a kísérlet által egymás életébe botolhattunk, akarom mondani csöppentünk. Azt hiszem nincs is szükségünk több magyarázatra, majd Moira beavat a többibe, természetesen mindenről értesíteni fogjuk, amiről kell. Viszlát!-intettem a kezemmel, majd szép lassan kitoltam a mellettem még kisebbnek tűnő lányt. A magassága egy 12 évesével ér fel. Szórakozottan lehajolok hozzá, amint becsukódik az ajtó, majd a leglágyabb, gyengéd hangomat elővéve kezdek neki:
-Arra gondoltam, hogy megihatnánk egy kávét, míg elmondod mit is vállaltunk el. Hívhatlak törpének?-játszom a fejem, míg ő szúrósan összehúzza a szemeit és hangosan toppant egyet a lábával. Nagyon helyes, legyél rám mérges, Moira! Azt szeretem!
-Na, ide figyelj, Jeon Jungkook, mert csak egyszer mondom el! Nem vagyok törpe, és nem vagyok hajlandó veled akár egy percet is eltölteni! Most szépen visszamegyünk és felbérelsz magadnak egy kamu barátnőt, világos?-nem hangzik rosszul, amit mond, de mivel már az arca ott virít a nevem mellett a világhálón, mint feltüntetett barátnőm, így nem változtathatok.
-Nem megy, méghozzá ezek miatt itt-bökök rá a telefonomon lévő képre, amin tátott szájjal mered a kamerákba.
-Úristeen! Ez... ezt te intézted így?-kiált fel, én pedig felkészülök arra, hogy lesújt rám azokkal a leheletvékony kezeivel.
-Egyáltalán miért akar egy idol egy ilyen kísérletben rész venni?-a szavai koppantak a fejemben. Nem akartam részt venni. Még csak nem is én akartam így, újabban helyettem döntenek az emberek és most már a véleményemre sem kíváncsiak. A szavaitól se perc alatt elfut a méreg. Mielőtt azonban
belevágnám összeszorított öklömet a mellette lévő falba, elhúzódom:
-Várjatok meg itt! Elszaladok az automatához, ha már te-mutattam rá-nem vagy hajlandó egy percet sem a társaságomban tölteni.
-Jungkook, egyedül nem mehetsz el!-kiabál utánam, de nem érdekel. A lábaim gyorsabbak, minthogy meg tudnának állítani.
Moira szemszöge:
-Ne haragudj, Moira! Nem szokott ilyen lenni.
-Milyen? Normális?-kérdezek vissza, ahogy Jungkook után meredek. A menedzsere zavartan mered rám, nem érti miről beszélek.
-Mindegy, semmi, azt hiszem jobb, ha most magára hagyjuk és nem lihegünk a nyakába-mosolygok Sejin-re, de ő nem viszonozza azt. Valami egészen ismeretlen, hideg tekintettel mér végig. A kezem libabőrös lesz, de az egész csak egy pillanat műve és a következőben ugyanolyan mosolyt villant, mint én. Észrevétlenül elhúzódom tőle és csendben várom,hogy Jungkook visszatérjen..
A kezében 3 kólát szorongatva jön fel. A menedzsere elébe megy és átvesz kettőt. Az egyiket a kezembe nyomja:
-Tessék, Moira! Biztosan megszomjaztál, Jungkook milyen figyelmes vagy!-paskolja meg a vállát, én pedig továbbra sem értem a jelenetet. Mitől lett velem ilyen fagyos egy percre a menedzser?
-Nos tehát,Jungkook nemrégiben betöltötte a 21. évét, úgy gondoltuk a szerkesztőséggel, hogy egy ilyen lehetőség izgalmas és remek reklám lehet a csapatnak. Az eredményekről csak tegnapelőtt kaptunk jelentést, tehet valóban DNS általi kiválasztásról van szó-válaszol helyette a menedzser. Jungkook lehunyt szemekkel egyre mélyebb lélegzeteket vesz. Egy kicsit megsajnáltam mindkettőnket. Egyikünknek sem egyszerű, ő nem is tudott az egészről, és most Sejin helyette beszél, vagyis mindent helyette csinál, kivéve a lélegzést.
Erről nem volt szó, hogy reklámoznom kell egy csapatot kamerák előtt, ahol ráadásul egy menedzsert máris felidegeltem, Jungkook pedig magán kívül van.
Újra ránézek a lányra, aki ezúttal nem figyel rám, hanem az orvostól kérdezget. Az alakja túl vékony, afféle törékeny, aprócska lány, aki manó arcával hamar kitűnik a tömegből, mégis inkább tűnik rejtőzködő alkatnak, ahogy összehúzza magát még kisebbre. A hajfonata lágyan keresztezi az arcát, ajkain kényszeredett mosoly játszik. Nem tűnik egy médiasztárnak. Esélye se lenne egy interjún, tele pletykára éhes firkászokkal.
A menedzseremnek azonban igaza van. Tudnak rólunk, tehát nincs visszaút. Kénytelen leszek legalább egy kis ideig vele lenni, kikészíteni, majd hagyni, hogy szakítson velem, bármennyire is sérti ez a férfiúi büszkeségemet. Utána a csapat hírneve megnövekszik, engem összetört szívű macsóként látnak majd és minden a nyugodt mederben folyik majd, sima ügy. Moira kész idegbaj, nem lesz nehéz 2 hét alatt kicsinálni. Először becsalogatom a csapdába, majd szépen lassan elérem, hogy meg akarjon szabadulni tőlem. Tisztára hogyan veszítsük el a barátnőnket? játék.
-Jól van, eldöntöttem-lépek közelebb Moira-hoz, akinek a szemei kikerekednek, ahogy megragadom a derekánál fogva. A kezem tökéletesen simul vékony derekára. A kardigánja felett is érzékelem bőrének lágyságát. Az ujjaim eljátszanak kicsit a gondolattal, hogy a kardigán alá kerüljenek és hogy a pólója alá juttassam a tenyerem, de végül a kezem a helyén marad:
-Moira, mérlegeltem a helyzetünket, és arra jutottam, hogy menni fog nekünk. Doktor úr, nagyon köszönjük, hogy a kísérlet által egymás életébe botolhattunk, akarom mondani csöppentünk. Azt hiszem nincs is szükségünk több magyarázatra, majd Moira beavat a többibe, természetesen mindenről értesíteni fogjuk, amiről kell. Viszlát!-intettem a kezemmel, majd szép lassan kitoltam a mellettem még kisebbnek tűnő lányt. A magassága egy 12 évesével ér fel. Szórakozottan lehajolok hozzá, amint becsukódik az ajtó, majd a leglágyabb, gyengéd hangomat elővéve kezdek neki:
-Arra gondoltam, hogy megihatnánk egy kávét, míg elmondod mit is vállaltunk el. Hívhatlak törpének?-játszom a fejem, míg ő szúrósan összehúzza a szemeit és hangosan toppant egyet a lábával. Nagyon helyes, legyél rám mérges, Moira! Azt szeretem!
-Na, ide figyelj, Jeon Jungkook, mert csak egyszer mondom el! Nem vagyok törpe, és nem vagyok hajlandó veled akár egy percet is eltölteni! Most szépen visszamegyünk és felbérelsz magadnak egy kamu barátnőt, világos?-nem hangzik rosszul, amit mond, de mivel már az arca ott virít a nevem mellett a világhálón, mint feltüntetett barátnőm, így nem változtathatok.
-Nem megy, méghozzá ezek miatt itt-bökök rá a telefonomon lévő képre, amin tátott szájjal mered a kamerákba.
-Úristeen! Ez... ezt te intézted így?-kiált fel, én pedig felkészülök arra, hogy lesújt rám azokkal a leheletvékony kezeivel.
-Egyáltalán miért akar egy idol egy ilyen kísérletben rész venni?-a szavai koppantak a fejemben. Nem akartam részt venni. Még csak nem is én akartam így, újabban helyettem döntenek az emberek és most már a véleményemre sem kíváncsiak. A szavaitól se perc alatt elfut a méreg. Mielőtt azonban
belevágnám összeszorított öklömet a mellette lévő falba, elhúzódom:
-Várjatok meg itt! Elszaladok az automatához, ha már te-mutattam rá-nem vagy hajlandó egy percet sem a társaságomban tölteni.
-Jungkook, egyedül nem mehetsz el!-kiabál utánam, de nem érdekel. A lábaim gyorsabbak, minthogy meg tudnának állítani.
Moira szemszöge:
-Ne haragudj, Moira! Nem szokott ilyen lenni.
-Milyen? Normális?-kérdezek vissza, ahogy Jungkook után meredek. A menedzsere zavartan mered rám, nem érti miről beszélek.
-Mindegy, semmi, azt hiszem jobb, ha most magára hagyjuk és nem lihegünk a nyakába-mosolygok Sejin-re, de ő nem viszonozza azt. Valami egészen ismeretlen, hideg tekintettel mér végig. A kezem libabőrös lesz, de az egész csak egy pillanat műve és a következőben ugyanolyan mosolyt villant, mint én. Észrevétlenül elhúzódom tőle és csendben várom,hogy Jungkook visszatérjen..
A kezében 3 kólát szorongatva jön fel. A menedzsere elébe megy és átvesz kettőt. Az egyiket a kezembe nyomja:
-Tessék, Moira! Biztosan megszomjaztál, Jungkook milyen figyelmes vagy!-paskolja meg a vállát, én pedig továbbra sem értem a jelenetet. Mitől lett velem ilyen fagyos egy percre a menedzser?
-Nos tehát,Jungkook nemrégiben betöltötte a 21. évét, úgy gondoltuk a szerkesztőséggel, hogy egy ilyen lehetőség izgalmas és remek reklám lehet a csapatnak. Az eredményekről csak tegnapelőtt kaptunk jelentést, tehet valóban DNS általi kiválasztásról van szó-válaszol helyette a menedzser. Jungkook lehunyt szemekkel egyre mélyebb lélegzeteket vesz. Egy kicsit megsajnáltam mindkettőnket. Egyikünknek sem egyszerű, ő nem is tudott az egészről, és most Sejin helyette beszél, vagyis mindent helyette csinál, kivéve a lélegzést.
Erről nem volt szó, hogy reklámoznom kell egy csapatot kamerák előtt, ahol ráadásul egy menedzsert máris felidegeltem, Jungkook pedig magán kívül van.
-Elnézést, de..én ezt nem vállalom. Nem tudom hogyan lehetne eltüntetni a képemet, de bizonyára van rá mód-kezdtem bele a védőbeszédembe, de Sejin pillantása egy pillanat alatt elhallgattatott.
-Moira, a képeket törölhetjük, de az arcodat nem tudjuk eltüntetni az emlékezetből, ennyire még nem fejlett a technika-röhögött a képembe Jungkook. Mégsem sajnálom! Jeon Jungkook elmehet a pokolba,a szolgájával együtt!
-Jól van, akkor magyarázd el mit kell csinálnom, hogy megszabaduljak ettől a helyzettől. Kísérletet vállaltam, nem ingyen reklámot. Nem vagyok a babátok, akit kedvetekre rángathattok, mint ahogy azt egyesekkel teszik!-Jungkook kinyitja a szemeit és észrevehetetlen utálattal mér végig. Az a teszt téves! Itt semmi kémia nincs, csak utálat.
-Igenis, az vagy! Egy báb, sosem leszel más. Csináld, amit mondok és akkor nem lesz semmi bajod, felfogtad? Ilyen egyszerű-a szemeim szikrát szórnak, de nem szólok rá. Majd rájön, hogy én nem az a lány vagyok! Hallgatok, míg meg nem nyugszik, aztán halkan kinyögöm:
-Nem várhatod, hogy a semmiből egyszer csak én legyek Hamupipőke, aki mindent megkap és tökéletesen beilleszkedik a világodba. Én nem tudok sajtótájékoztatókon szerepelni, nem értek a média világához, az interjúkhoz. Hogy hogyan viselkedjek. Téged erre képeztek, nem engem.
-Csak adj egy percet, míg átgondolom!-túr idegesen a hajába, de Sejin megböki a vállát:
-Kook, nincs időnk. Az elnök üzent, összehívta az első sajtótájékoztatót, rengeteg sajtós vár. Van 15 percünk-erre már én is ideges leszek. Mégis miért hívnak össze sajtósokat, amikor még csak most ismertem meg?
-Jól van, Sejin, menj el a tájékoztató helyszínére, húzd az időt, ameddig csak bírod. Addig én elmegyek Moira-val vásárolni. Ott találkozunk!-ragadta meg a kezemet és már le is ráncigált a kórház alsóbb szintjére. Tudtam, hogy hiába ellenkezek, így csendesen hagytam,hogy kivezessen, miközben valami deja vu érzés a hatalmába kerített, mintha Jungkook mindig is a kezemet fogta volna. Az érzés azonban hamar szertefoszlik, ahogy rájövök mi is történik éppen.
-Moira, a képeket törölhetjük, de az arcodat nem tudjuk eltüntetni az emlékezetből, ennyire még nem fejlett a technika-röhögött a képembe Jungkook. Mégsem sajnálom! Jeon Jungkook elmehet a pokolba,a szolgájával együtt!
-Jól van, akkor magyarázd el mit kell csinálnom, hogy megszabaduljak ettől a helyzettől. Kísérletet vállaltam, nem ingyen reklámot. Nem vagyok a babátok, akit kedvetekre rángathattok, mint ahogy azt egyesekkel teszik!-Jungkook kinyitja a szemeit és észrevehetetlen utálattal mér végig. Az a teszt téves! Itt semmi kémia nincs, csak utálat.
-Igenis, az vagy! Egy báb, sosem leszel más. Csináld, amit mondok és akkor nem lesz semmi bajod, felfogtad? Ilyen egyszerű-a szemeim szikrát szórnak, de nem szólok rá. Majd rájön, hogy én nem az a lány vagyok! Hallgatok, míg meg nem nyugszik, aztán halkan kinyögöm:
-Nem várhatod, hogy a semmiből egyszer csak én legyek Hamupipőke, aki mindent megkap és tökéletesen beilleszkedik a világodba. Én nem tudok sajtótájékoztatókon szerepelni, nem értek a média világához, az interjúkhoz. Hogy hogyan viselkedjek. Téged erre képeztek, nem engem.
-Csak adj egy percet, míg átgondolom!-túr idegesen a hajába, de Sejin megböki a vállát:
-Kook, nincs időnk. Az elnök üzent, összehívta az első sajtótájékoztatót, rengeteg sajtós vár. Van 15 percünk-erre már én is ideges leszek. Mégis miért hívnak össze sajtósokat, amikor még csak most ismertem meg?
-Jól van, Sejin, menj el a tájékoztató helyszínére, húzd az időt, ameddig csak bírod. Addig én elmegyek Moira-val vásárolni. Ott találkozunk!-ragadta meg a kezemet és már le is ráncigált a kórház alsóbb szintjére. Tudtam, hogy hiába ellenkezek, így csendesen hagytam,hogy kivezessen, miközben valami deja vu érzés a hatalmába kerített, mintha Jungkook mindig is a kezemet fogta volna. Az érzés azonban hamar szertefoszlik, ahogy rájövök mi is történik éppen.
-Várj! Vásárolni? A tájékoztató a nyakunkon. Nincs időnk erre. Inkább találjuk ki mit mondunk a kérdésekre, nem?-kiabálok vele, míg meg nem áll.
-Nem jöhetsz így-néz végig öltözékemen. Nem válaszolok, mert ahhoz túlságosan fortyog bennem a méreg. Megáll megint, majd meghúzkodja az arcom:
-Ne csináld ezt!
-Most már mindig parancsolgatni fogsz? Talán, ha csak egy kicsit kedvesebb lennél, akkor nem gondolnék arra, hogy annyi kedvesség szorult beléd, mint egy széttaposott meztelen csigába-Jungkook-ból kiszakad a röhögés, én pedig zavartan nézem végig. Mi baja van ennek, hogy röhög a sértéseken? Ennyire felfújt hólyag lenne?
-Te... Tényleg azt mondtad a párodra, hogy széttaposott meztelen csiga?-a szemei csillognak, széles mosolya beteríti a kórház folyosóját. Nagyot nyelek:
-Nagyon romantikus az első megállapításod. Nos, ha én széttaposott meztelen csiga vagyok, akkor te egy fújtató kismacska. Nézd csak, most is! Az orrod összeráncolódik, az arcod pedig fel van fújva. Ezzel szoktad elcsábítani a férfiakat?
Nem bírom tovább. Kiszakad belőlem a nevetés. Finoman oldalba bököm, majd elindulunk a boltok felé. Ha már egy meztelen csiga társaságában ragadtam, akkor hagyom magam sodródni ezzel a különös árral.
Jungkook szemszöge:
Valahogy feloldódtam mellette. Nem teljesen, de a kijelentése valahogy újra emberinek láttat engem a saját szememben. Nem Jungkook-ot, a tökéletes idolt látja, hanem Jungkook-ot, aki ember, aki hibázik, akibe annyi kedvesség szorult, mint egy meztelen csigába. Nem tudom miért pont meztelen csiga, de megjegyzem.
Nem bízik bennem, de úgy tűnik sejtelme sincs a tervemről. Ez jó jel. Ha tudna róla, akkor már rég lelépett volna, itt hagyva engem a káoszban. A média botránynak állította volna be, engem pedig lehúztak volna a firkászok. Szóval egyenlőre hálás vagyok, amiért követ. Ahogy egyre több szellemes megjegyzést tesz rám, úgy kedvelem meg egyre jobban. Tudom, hogy nem kellene. Elvégre dobni akarom. 21 éves vagyok. Az élet csak most nyílt meg előttem, semmi lekötelezettségre nincs szükségem. Mégis.. Ahogy felpróbálja a ruhákat és elém lépve fura arcokat vág önmagára, arra gondolok, hogy ezt a képet már láttam valahol. Talán filmekben. Elvileg ilyenkor szoktak ámuldozni a férfiak a főhősnő szépségén. Moira azonban teljesen más eset. Ahányszor én választok ruhát, annyiszor dobja ki a fülkéből különböző indokokkal. Nem egyszerű eset.
-Van olyan, ami tetszik is?
-Túl rövid mind. Hogy viselhetnek ilyet?
-Ez a divat, bogaram-szól be a fülkébe Paolo, a sytlist-unk.
-Paolo, hoznál nekem egy nadrágot és egy pólót? Oh, és egy lapos sarkút, én ezekben nem tudok menni.
-NADRÁG? PÓLÓ? Dios mio! Nincs az az isten, angyalom! A lapos sarkút pedig felejtsd el, majd Kookie elkap, ha elesnél! Oh, milyen romantikus is lenne, kézben vihetnéd, mint egy friss arát!-miközben beszél, mutogatja nekem a mozdulatot, ahogy karba kellene kapnom Moira-t.
-Szerinted elbírna, Paolo?
-Igazad van, valószínűleg elejtene. Van olyan trükkös, és mostanság nem jár be edzeni, lusta egy majom, így azonban szegény Paolo nem adhat rá semmi feszülőset. Szándékosan tol ki az emberekkel.
-Semmi feszülő dolgok, Paolo! Megegyeztünk!-hónapok óta feszülős pólókkal kerget.
-Jól van, jól van, én csak megemlítettem, Moira-nak.
-Szerintem menő lenne, ha a mai találkozón egy olyan pólót adnál rá-mutat rá Moira egy különösen feszes darabra.
-Vagy talán az!-sikkant fel egy Minnie egeres fejpánt láttán. Odalép és felteszi a fejemre:
-Ez csodás! Paolo!-inti közelebb a bosszankodó stylist-ot.
-Jesszus! Szent Szűz Háromság!-ejti ki a kezeiből a ruhadarabokat. Lehajolok Moira-hoz:
-Legközelebb én aggatok rád valamit, rendben?
A reakciója aranyos. Hátrál, majd felkapja az első ruhát, amibe a lába beleakad:
-Ez tetszik. Felpróbálom-esik be a fülkébe.
-Akármi is lesz az, ezt visszük el-kiabálok be, majd halkan hozzáteszem:
-A kis fekete szoknyának szurkolok. Azt a szettet tedd el nekem, Paolo. Későbbre-kacsintok rá.
-Hallottam ám! Paolo majd csinálj egy képet, ahogy Jungkook pózol benne-csap Paolo tenyerébe. Eszméletlenül szívós. Azt hiszem kezdem kapiskálni, hogy miért emberek után nevezik el a hurrikánokat..
Moira szemszöge:
Ahogy bevágódom a terembe a magas sarkúban, majdnem hasra esek. Jungkook a könyökömnél elkap, majd szorosan átkarolva húz közelebb:
-Mosolyogj!-suttog a fülembe. A kamerák villognak, ahogy belépdelünk és elfoglaljuk a helyünket a főasztalnál.
Megnyitják a tájékoztatót, a sok hiéna csak erre várt, kérdések repkednek felém és Jungkook felé:
-Hogy hívják? Hány éves? Mi volt az első benyomása Jungkook-ról? Szeret más kpop bandákat? Ki a kedvence a csapatból? Mit gondol erről a helyzetről, Jungkook?-a kérdések és a vaku majd megvakít. Egy perc alatt rosszul leszek. Nem volt időnk átbeszélni mit kell tennem ilyen helyzetekben. Mit mondjak, mit mondjak? Izzadt tenyeremet a szoknyámba törlöm, próbálok nyugodt maradni. Jungkook kinyújtja a kezét, lágyan megszorítja a kezem. Ránézek, halványan bólint egyet, majd felhúzza a szája két sarkát. Mosolyt formál. Bólintok, majd kinyújtom a kezem a mikrofonért.
-Jó napot kívánok minden összegyűltnek! A nevem Kim Moira, 22 éves vagyok. Jungkook-ról.. Egy meztelen csiga-nevetek fel, a mosolyom egyszeriben könnyedebb lesz, miközben úgy érzem egyre nagyobb marhaságokat válaszolok, de legalább őszintén kezelem a helyzetet. A riporterek összesúgnak, majd egyikük visszakérdez:
-Miért éppen meztelen csiga?
-Káros.. az egészségemre. Mindig csak nevettet és túl szenvedélyes. A kedvessége határtalan-vágom ki magamat könnyen, Jungkook pedig lágyan felnevet. A fotósok nem bírnak magukkal.
-Világos, és Jungkook, magának mi a véleménye erről?
-Túloz természetesen, tudják, ő olyan, mint egy cicus, állandóan dorombol az embereknek-karolom át, Moira lágyan belecsíp a kezembe válaszul. Kajánul elvigyorodom. Jól kezdődik ez a mi kis románcunk!
-Nem jöhetsz így-néz végig öltözékemen. Nem válaszolok, mert ahhoz túlságosan fortyog bennem a méreg. Megáll megint, majd meghúzkodja az arcom:
-Ne csináld ezt!
-Most már mindig parancsolgatni fogsz? Talán, ha csak egy kicsit kedvesebb lennél, akkor nem gondolnék arra, hogy annyi kedvesség szorult beléd, mint egy széttaposott meztelen csigába-Jungkook-ból kiszakad a röhögés, én pedig zavartan nézem végig. Mi baja van ennek, hogy röhög a sértéseken? Ennyire felfújt hólyag lenne?
-Te... Tényleg azt mondtad a párodra, hogy széttaposott meztelen csiga?-a szemei csillognak, széles mosolya beteríti a kórház folyosóját. Nagyot nyelek:
-Nagyon romantikus az első megállapításod. Nos, ha én széttaposott meztelen csiga vagyok, akkor te egy fújtató kismacska. Nézd csak, most is! Az orrod összeráncolódik, az arcod pedig fel van fújva. Ezzel szoktad elcsábítani a férfiakat?
Nem bírom tovább. Kiszakad belőlem a nevetés. Finoman oldalba bököm, majd elindulunk a boltok felé. Ha már egy meztelen csiga társaságában ragadtam, akkor hagyom magam sodródni ezzel a különös árral.
Jungkook szemszöge:
Valahogy feloldódtam mellette. Nem teljesen, de a kijelentése valahogy újra emberinek láttat engem a saját szememben. Nem Jungkook-ot, a tökéletes idolt látja, hanem Jungkook-ot, aki ember, aki hibázik, akibe annyi kedvesség szorult, mint egy meztelen csigába. Nem tudom miért pont meztelen csiga, de megjegyzem.
Nem bízik bennem, de úgy tűnik sejtelme sincs a tervemről. Ez jó jel. Ha tudna róla, akkor már rég lelépett volna, itt hagyva engem a káoszban. A média botránynak állította volna be, engem pedig lehúztak volna a firkászok. Szóval egyenlőre hálás vagyok, amiért követ. Ahogy egyre több szellemes megjegyzést tesz rám, úgy kedvelem meg egyre jobban. Tudom, hogy nem kellene. Elvégre dobni akarom. 21 éves vagyok. Az élet csak most nyílt meg előttem, semmi lekötelezettségre nincs szükségem. Mégis.. Ahogy felpróbálja a ruhákat és elém lépve fura arcokat vág önmagára, arra gondolok, hogy ezt a képet már láttam valahol. Talán filmekben. Elvileg ilyenkor szoktak ámuldozni a férfiak a főhősnő szépségén. Moira azonban teljesen más eset. Ahányszor én választok ruhát, annyiszor dobja ki a fülkéből különböző indokokkal. Nem egyszerű eset.
-Van olyan, ami tetszik is?
-Túl rövid mind. Hogy viselhetnek ilyet?
-Ez a divat, bogaram-szól be a fülkébe Paolo, a sytlist-unk.
-Paolo, hoznál nekem egy nadrágot és egy pólót? Oh, és egy lapos sarkút, én ezekben nem tudok menni.
-NADRÁG? PÓLÓ? Dios mio! Nincs az az isten, angyalom! A lapos sarkút pedig felejtsd el, majd Kookie elkap, ha elesnél! Oh, milyen romantikus is lenne, kézben vihetnéd, mint egy friss arát!-miközben beszél, mutogatja nekem a mozdulatot, ahogy karba kellene kapnom Moira-t.
-Szerinted elbírna, Paolo?
-Igazad van, valószínűleg elejtene. Van olyan trükkös, és mostanság nem jár be edzeni, lusta egy majom, így azonban szegény Paolo nem adhat rá semmi feszülőset. Szándékosan tol ki az emberekkel.
-Semmi feszülő dolgok, Paolo! Megegyeztünk!-hónapok óta feszülős pólókkal kerget.
-Jól van, jól van, én csak megemlítettem, Moira-nak.
-Szerintem menő lenne, ha a mai találkozón egy olyan pólót adnál rá-mutat rá Moira egy különösen feszes darabra.
-Vagy talán az!-sikkant fel egy Minnie egeres fejpánt láttán. Odalép és felteszi a fejemre:
-Ez csodás! Paolo!-inti közelebb a bosszankodó stylist-ot.
-Jesszus! Szent Szűz Háromság!-ejti ki a kezeiből a ruhadarabokat. Lehajolok Moira-hoz:
-Legközelebb én aggatok rád valamit, rendben?
A reakciója aranyos. Hátrál, majd felkapja az első ruhát, amibe a lába beleakad:
-Ez tetszik. Felpróbálom-esik be a fülkébe.
-Akármi is lesz az, ezt visszük el-kiabálok be, majd halkan hozzáteszem:
-A kis fekete szoknyának szurkolok. Azt a szettet tedd el nekem, Paolo. Későbbre-kacsintok rá.
-Hallottam ám! Paolo majd csinálj egy képet, ahogy Jungkook pózol benne-csap Paolo tenyerébe. Eszméletlenül szívós. Azt hiszem kezdem kapiskálni, hogy miért emberek után nevezik el a hurrikánokat..
Moira szemszöge:
Ahogy bevágódom a terembe a magas sarkúban, majdnem hasra esek. Jungkook a könyökömnél elkap, majd szorosan átkarolva húz közelebb:
-Mosolyogj!-suttog a fülembe. A kamerák villognak, ahogy belépdelünk és elfoglaljuk a helyünket a főasztalnál.
Megnyitják a tájékoztatót, a sok hiéna csak erre várt, kérdések repkednek felém és Jungkook felé:
-Hogy hívják? Hány éves? Mi volt az első benyomása Jungkook-ról? Szeret más kpop bandákat? Ki a kedvence a csapatból? Mit gondol erről a helyzetről, Jungkook?-a kérdések és a vaku majd megvakít. Egy perc alatt rosszul leszek. Nem volt időnk átbeszélni mit kell tennem ilyen helyzetekben. Mit mondjak, mit mondjak? Izzadt tenyeremet a szoknyámba törlöm, próbálok nyugodt maradni. Jungkook kinyújtja a kezét, lágyan megszorítja a kezem. Ránézek, halványan bólint egyet, majd felhúzza a szája két sarkát. Mosolyt formál. Bólintok, majd kinyújtom a kezem a mikrofonért.
-Jó napot kívánok minden összegyűltnek! A nevem Kim Moira, 22 éves vagyok. Jungkook-ról.. Egy meztelen csiga-nevetek fel, a mosolyom egyszeriben könnyedebb lesz, miközben úgy érzem egyre nagyobb marhaságokat válaszolok, de legalább őszintén kezelem a helyzetet. A riporterek összesúgnak, majd egyikük visszakérdez:
-Miért éppen meztelen csiga?
-Káros.. az egészségemre. Mindig csak nevettet és túl szenvedélyes. A kedvessége határtalan-vágom ki magamat könnyen, Jungkook pedig lágyan felnevet. A fotósok nem bírnak magukkal.
-Világos, és Jungkook, magának mi a véleménye erről?
-Túloz természetesen, tudják, ő olyan, mint egy cicus, állandóan dorombol az embereknek-karolom át, Moira lágyan belecsíp a kezembe válaszul. Kajánul elvigyorodom. Jól kezdődik ez a mi kis románcunk!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése